Aztán jött a verseny, amin sajnos ugyan ezt a képet mutatta. Ez alól csak egy kör volt részben kivétel. Itt kb. 1 másodpercnyi előnyöm volt a részidők alapján amikor kicsit nagyobb íven érkeztem a pálya közepén lévő sikánból kivezető kanyarba, mint ahogy szoktam, rámentem a poros részre, amit elég kevesen használnak, majd gyakorlatilag a poron kicsúsztam a pálya mellé. A videó felvételen lassítva jól látszik ahogy a kanyar közepétől elkezdi tolni az autó az orrát ki az aszfalt széléig. Ott lehuppant az első kerék az aszfaltról, ami szépen kivezette az autót a reggeli esőtől nedves fűre.

A füvön kocsikáztam olyan 150-200 métert. Rángattam a kormányt jobbra, rángattam balra, de bármit csináltam teljesen mindegy volt. Nekimentem a pálya melletti partoldalnak. Az ütközés inkább látványos volt mint nagy erejű de ahhoz pont elég szerencsétlen hogy tönkretegye az autó orrkúpját, első szárnyait és bal első futóművét. Ami ezután történt az talán egy kalandfilm forgatókönyvéhez hasonlítható. A csapat kevesebb mint két óra alatt verseny késszé építette a kocsit és mire a célvonalnál észbe kaptam néhány, alig több mint egy tized másodperces hátránnyal a második helyen álltam. A második felfutáskor sajnos elóvatoskodtam egy kicsit a dolgot mert nem akartam egy újabb kicsúszást kockáztatni aminek az lett az eredmény, hogy a harmadik helyre szorultam.

Vasárnapi versenyek nagyon hasonlítottak a szombati menetekre, annyi különbséggel, hogy ott már többet kockáztattam a második felfutásnál és így sikerült megszereznem a második helyet. Sajnos mindezek mellett Pisti mindkétszer győzött, így tovább növelte előnyét a pontversenyben. A következő Pannoniaringes verseny sorsdöntő lesz mivel ha ott sem sikerül faragni a 22.5pontos hátrányból már csak matematikai esély marad a második hely.