A csütörtöki szabadedzés katasztrofálisan kezdődött. Szemerkélő esőben se nem nedves se nem száraz pályán ülhettem először az új autóba. Mivel alig másfél hete volt a kezünkben a gép így csak a legalapvetőbb feladatokon voltunk túl amibe sajnos nem fért bele az ülés készítés és még jó néhány dolog beleértve a tesztelést is. A negyedik körben ennek meg is lett az eredménye. A 4. kanyarban ráfutottam a pálya szélét jelző felfestésre amin állt a víz. Kétszer is megpördültem mire a szalagkorlátot érintve megálltam. …rég voltam már annyira elkeseredve mint akkor és ha nincs a csapat folyamatos biztatása és segítsége még talán most is ott kuporognék valahol a boksz sarkában romjaimba dőlve. Az adott némi bíztatást, hogy az első időmérő edzés végén 3. ként álltam a listán.

Azt már szinte sorsszerűnek éreztem, hogy a szombati verseny szakadó esőben kezdődött. Igazán nem is versenyként próbáltam teljesíteni hanem mint egy vizes teszt -re akartam készülni. Sajnos így is sikerült egyszer komolyan megforognom és vagy háromszor bukótérben elfordulva közlekednem. Az csak hab volt a tortán hogy a futam felénél bejött a biztonsági autó épp abban az időszakban amikor a megforgásom miatti lemaradást ledolgozva utolértem két cseh autót. Az elől haladó ekkor kényelmes tempóra váltott és szlalomozva megvárta míg beveszik az SC táblát. Ekkor úgy éreztem minden remény elszállt, hogy utol érhessem az élen haladókat. Az utolsó előtti körben láttam meg a másik piros Renaultot előttem és próbáltam utolérni. Az üldözésnek az lett az eredménye hogy a célvonalon . 30 cm-el mögötte futottam át. Aztán jött a meglepetés… az üldözött autó nem előttem volt hanem mögöttem egy körrel (1kör-30cm pontosan! :) ) így én vagyok a 2.! Nem tagadás ez visszahozta az önbizalmamat és eloszlatta némileg a csütörtöki borús felhőimet.
De mint minden ez sem tarthatott örökké mert jött a délutáni időmérő edzés ahol a negyedik kör után megállt az autó .Mint később kiderült a benzinpumpám mondta fel a szolgálatot. Visszagondolva ez annak lehetett az eredménye hogy az időmérő edzés első köreiben az egyik cseh autót csak úgy tudtam megelőzni, már régóta lengetett kék zászlók ellenére, hogy félig a füvön kellett végigmennem ami megüthette az autó alját.
Vasárnap, verseny… A rajt előtt úgy gondoltam hogy egy jó rajt majd a 3. pozíció megőrzése és a hibamentes vezetés a cél. Így is indult a futam, a második körben már nem csak a tempót tudtam tartani a Balázzsal hanem gyorsabbnak is éreztem magam nála. Mivel ezt ő is látta így a célegyenes végi előzés simán lezajlott. Aztán megkezdődött az üldözés , aminek első köreiben még csak az volt a cél hogy tudjam tartani a lépést Channoch-al, de láttam , hogy nem csak a lépést tudom tartani de utol is érhetem . A 8. körre már csak méterekkel voltam mögötte. Akkor már tudtam hogy ha okosan megyek és a célegyenesre jó pozícióban tudok mögötte ráfordulni a végén egy rövid féktávval megelőzhetem. A lekörözések hol neki hol nekem kedveztek amikor a 10 körben egy négyes bojt utolérve a célegyenes előtti kanyarokhoz értünk. Hat autó egy kupacban, a gyorsabbak hátul és ráadásul ők négyen is vívnak egymással. Biztos vagyok benne hogy ez kintről sem lehetett egyszerű látvány ahogy a hat autó egymást kerülgetve, néha állóra fékezett gumikkal helyenként füstfelhőből kitörve bevágódott a célegyenesbe. Channoch már az egyenesbe érve azonnal kivágott és a csapat előzésébe fogott. Tudtam hogy az utolsó pillanatig mögötte kell maradnom mer csak így gyűjthetek be jelentős sebesség különbséget, aztán fél táv után kivágtam és a már csak a 100-as táblát vártam, hogy egy rövid féktávot véve elfordulhassak előtte. Sikerült! Tudtam, hogy Channochot nem egyszerű megelőzni és hogy az egyik legkeményebb ellenfél akivel csak találkozhatom a pályán, de nagyon sportszerűen lehetett vele megküzdeni. A befutóig már csak azzal kellet megküzdenem hogy az autó irányíthatósága megmaradjon, mert a jobb első felniről leestek a centír súlyok így elég jelentős vibráció keletkezett. …és kockás zászló…

Ilyenkor az ember azt gondolja határtalan a boldogság de sajnos a kisfiam szülinapjára csak késve értem haza így a kenjük a tortát mindenhova résznél tudtam csak bekapcsolódni de azért így is örült az apukájának és a kupáknak :)