A fentiek miatt talán nem furcsa, de én a hétvégémből az 1:44-es időmérőmre vagyok most büszke.
A szombati futam nagyon munkásra sikeredett… A 6. körben valami miatt felforrt a víz az autóban így végig vészjelzésektől villogó műszerfallal kellet befutnom. Nagyon kellet koncentrálnom, hogy ne terheljem túl a motort sőt néha még az előnyömet kihasználva hűtsem is. A futam végén a telemetria alapján aztán arra gondoltunk, hogy egy légbuborék keletkezhetett a rendszerben ami beszorulva elégtelenné tette a hűtést.

A délutáni időmérőn már tökéletesen muzsikált a szerkezet és úgy tűnt mindenki keményen ráhajt a vasárnapi pozíciókra. Sikerült nagyon jókedvvel és koncentráltan köröznöm amiből a pályán lévő nagy forgalom se tudott kizökkenteni. Több mint 1 másodperccel szereztem meg az első kockát ami a kiélezett küzdelem tükrében nagyon fontos és jelentős eredménynek tartok. A futamról azt mondani, hogy szinte eseménytelenül zajlott talán egy kicsit nagyképűnek tűnhet, de őszintén megvallva sokkal keményebb fizikális és szellemi erőpróbára készültem. Focisták mondják, hogy a jó kapusnak szerencséje is van. Az biztos hogy csupán szerencsével még senki sem nyert de a győzelemhez néha szerencsei is kell. Ez a szerencse most mellénk állt aminek eredménye képen a következő hegyi versenyre úgy indulhatok, hogy a futamokon nem kell kockáztatnom.